Dobos Pavel hagyja abba a dohányzást.

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL X

Vagy három óra hosszat némán és lassan vonultunk a sötétben, felszántatlan, hóval be nem lepett mezőkön és alacsony bozóton át, mely recsegett az ágyúkerekek alatt. Végül, miután átkeltünk egy sekély, de rendkívül sebes patakon, megállítottak minket, s az elővéd felől szaggatott puskaropogást hallottunk. Ezek a hangok, mint rendszerint, különösen pezsdítően hatottak valamennyiünkre.

A csapat szinte felébredt: a sorok közül beszélgetés, mozgás és nevetés hallatszott. A katonák birkóztak egymással, volt aki ugrándozva topogott, mások kétszersültet majszoltak, vagy időtöltésül puskájukat kapkodták vigyázzba és lábhoz. Közben keleten a sötétség észrevehetően oszladozni kezdett, a nedvesség érezhetőbbé lett, és a környező tárgyak lassan előbukkantak a homályból.

Már megkülönböztettem a zöld ágyútalpakat és dobos Pavel hagyja abba a dohányzást, az ágyúk ködpárával borított rezét, az ismerős, akaratlanul is a legapróbb részletekig megismert katonaalakokat, a pejlovakat és a csillogó szuronyú gyalogos-sorokat, amint hátukon cipelték a borjút, a puskavesszőt és a csajkájukat. Csakhamar ismét elindítottak minket, s miután az úttalan terepen néhány száz lépést tettünk, kijelölték helyünket.

Jobb felől egy kanyargó folyócska meredek partját és egy tatár temető magas faoszlopait láttuk, bal felől és előttünk a ködön át fekete sáv látszott. A szakasz lekapcsolta a lövegeket a mozdonyokról. Fedezetünk, a nyolcadik század, gúlába rakta puskáit, s egy zászlóalj katona puskával és fejszével az erdőbe ment. Öt perc sem telt belé és mindenfelől ropogni, füstölögni kezdtek a tábortüzek, a katonák szétszéledtek, kézzel-lábbal szították a tüzeket, gallyakat és rönköket cipeltek, míg az erdőben szüntelenül zuhogtak a fejszék százai meg a ledűlő fák.

A tüzérek, némiképp versengve a gyalogosokkal, előbb készítették el a maguk máglyáját, s noha már annyira égett, hogy két lépésre sem lehetett megközelíteni, és a sűrű fekete füst áthatolt a jégkérges gallyakon, melyekről cseppek hullottak sisteregve a lángokba, amint a katonák rászorították a tűzre, alul pedig zsarátnok keletkezett, s az elhalt fehér színű fű megolvadt a tűzrakás körül - mindez nem volt elég a katonáknak: egész szálfákat cipeltek, avart dugdostak a tűz alá, és egyre magasabbra szították.

Mikor a tűzrakáshoz léptem, hogy cigarettára gyújtsak, Velencsuk, aki máskor is készséges volt, most azonban, mint aki vétkezett, valamennyinél buzgóbban sürgölődött a tűzrakás körül, hirtelen igyekezetében legbelülről puszta kézzel kapott ki egy darab parazsat, kétszer is átdobta egyik kezéből a másikra, majd a földre hajította.

Amikor végre Velencsuk segítsége nélkül - megint a kezével akart kikapni egy parázsdarabot - rágyújtottam a cigarettára, ő megégetett ujjait dobos Pavel hagyja abba a dohányzást hátsó szárnyához dörzsölte, és, nyilván azért, hogy dohányzásellenes vélemények csináljon valamit, felemelt egy nagy platánrönköt, s lendülettel a tűzrakásra dobta.

Szeme gonosz: rablóra hasonlít.

Amikor végül úgy vélte, hogy megpihenhet, közvetlenül a tűz mellé lépett, széttárta köpenyét, amelyet körgallérként hátragombolva viselt, szétterpesztette lábát, előrenyújtotta nagy, fekete kezét, és kissé félrehúzva száját, hunyorgott.

Ottfelejtettem a pipámat.

Ez ám a nagy baj, testvérek dobos Pavel dobos Pavel hagyja abba a dohányzást abba a dohányzást mondta rövid hallgatás után s anélkül, hogy különösképpen valakihez intézte volna szavát. S ebbe a háromba sorolhatók valamennyi hadsereg katonái: kaukázusiak, sorkatonák, gárdisták, gyalogosok, lovasok, tüzérek stb. Ez a három főtípus, melynek sok alosztálya és átmeneti alakzata van, a következő: 1. Az alázatosak alcsoportjai: a a hidegvérű alázatosak, b a szorgalmas alázatosak.

A parancsoló hajlamúak alcsoportjai: a a szigorú parancsoló hajlamúak és b a politikus parancsoló hajlamúak.

Az elszántak alcsoportjai: a a kedélyes elszántak és b a romlott lelkű elszántak. A leggyakoribb típus - ez a legkedvesebb, legrokonszenvesebb, ez egyesíti magában leginkább a legszebb keresztényi erényeket: a szelídséget, a jámborságot, a béketűrést és az isteni akaratban való megnyugvást - általában az alázatos típus.

A hidegvérű alázatosak megkülönböztető tulajdonsága a rendíthetetlen nyugalom és minden lehető viszontagság megvetése. Az alázatos borissza megkülönböztető tulajdonsága a csendes költői hajlam és érzelmesség: a szorgalmasak megkülönböztető tulajdonsága a céltalan munkaszeretettel és buzgósággal párosuló korlátolt elmebeli képesség. A parancsoló hajlamúak típusai viszont általában túlnyomórészt a közkatonák felsőbb szféráiban találhatók meg: az őrvezetők, altisztek, tűzmesterek stb.

A második alcsoport a politikus parancsoló hajlamúakból áll, ez egy idő óta erősen terjedni kezd. A politikus parancsoló hajlamú mindig ékesszóló, tanult; rózsaszínű inget visel, nem eszik a közös kondérból, néha Muszat-dohányt szív, önmagát hasonlíthatatlanul többre tartja az egyszerű közkatonánál, pedig ritkán olyan jó katona, mint az első csoportba tartozó parancsoló hajlamú.

Az elszánt típus ugyanúgy, mint a parancsoló hajlamú, kellemes, ha az első csoportba tartozik, a kedélyes elszántakhoz, akiknek jellegzetessége a rendületlen jókedv, az általános igen nagy hozzáértés, a jellem gazdagsága és a vakmerőség - viszont ugyanolyan szörnyen ostoba, ha a második alcsoportba tartozik, a romlott lelkű elszántakhoz, dobos Pavel hagyja abba a dohányzást azonban az orosz hadsereg dicséretére meg kell mondanom, hogy igen ritkán fordulnak elő, és ha előfordulnak is, maga a katonák közössége különíti el őket társaiktól.

Ennek levegővétel szúró mellkas alcsoportnak legfőbb jellemvonásai a hitetlenség és a vétkezésben tapasztalható bizonyos hetykeség. Velencsuk a szorgalmas alázatosak alcsoportjába tartozott. Kisorosz eredetű volt, már tizenöt esztendőt töltött szolgálatban és jóllehet dobos Pavel hagyja abba a dohányzást s nem is túlságosan ügyes katonának, de jámbornak, jólelkűnek és különösképpen, noha rendszerint rosszkor, szolgálatkésznek bizonyult, és rendkívül becsületes is volt.

Azt mondom, rendkívül becsületes volt, mert az elmúlt esztendőben egy alkalommal igen szembetűnően megmutatta ezt a jellemvonását.

Meg kell jegyeznem, hogy csaknem minden egyes katonának van valami mestersége. A legelterjedtebb mesterségek: a szabó és a csizmadia.

TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL X

Velencsuk az előbbit tanulta ki, sőt, abból ítélve, hogy maga Mihail Dorofejics őrmester is véle varratott, meglehetős ügyességre tett szert. Az elmúlt esztendőben Velencsuk a táborban egy könnyű köpenyt kezdett varrni Mihail Dorofejicsnek, ámde azon a bizonyos éjszakán, amikor a kiszabott posztót a hozzávaló kellékekkel együtt sátrában a feje alá tette, baj történt: a posztó, amely hét rubelbe került, az éjszaka folyamán eltűnt!

Velencsuk könnyes szemmel, sápadt, reszkető ajakkal és visszafojtott zokogással jelentette az őrmesternek. Mihail Dorofejics megharagudott. Haragjának első pillanatában meg is fenyegette a szabót, de aztán, pénzes és jóindulatú ember lévén, legyintett és nem követelte, hogy Velencsuk térítse meg a köpeny árát. Akárhogy is szorgoskodott a szorgalmas Velencsuk, akármennyit mesélgette siránkozva balszerencséjét, a tolvaj nem került elő.

Bár erős gyanú terelődött egy romlott lelkű elszánt katonára, Csernovra, aki ugyanabban a sátorban aludt, tényleges bizonyíték azonban nem volt. A politikus parancsoló hajlamú Mihail pénzes ember volt, mert bizonyos ügyleteket bonyolított le a raktárkezelő altiszttel meg a bevásárlóval - az üteg arisztokratáival - és csakhamar teljesen megfeledkezett az extra köpeny eltűnéséről; Velencsuk viszont nem felejtette el balszerencséjét.

ROBERT LUDLUM Sarkvideki kuldetes

A közlegények beszélték: ebben az időben aggódtak érte, hogy még kezet emel magára, vagy megszökik a hegyekbe, olyan nagy hatással volt reá az a szerencsétlenség. Nem ivott, nem evett, sőt dolgozni sem tudott, és egyre csak sírt.

Három nappal utóbb felkereste, Mihail Dorofejicset, halálsápadtan, reszkető kézzel előhúzott felhajtott kabátujjából egy ötrubelest, odanyújtotta. Ezt is Zsdanovtól kértem kölcsön - mondta megint szipogva - a hátralevő két rubelt bizisten az első keresetemből megadom. Az az ember hogy ki volt az az ember, azt maga Velencsuk sem tudta gazemberré tett engem az ön szemében.

Az az ember - gonosz a lelke az alávalónak! A legjobb, szélvédett helyen, egy hordócskán ült szakaszunk tűzmestere, Makszimov és pipázott. Dohányzási kódolás a sergiev posad ban az embernek testtartása, tekintete és minden mozdulata elárulta, hogy hozzászokott a parancsoláshoz és ismeri saját értékét, nem is szólva a hordócskáról, amelyen ült s amely pihenőkor a hatalom jelvénye volt, valamint nanking szövettel borított bekecséről.

Amikor odaléptem, felém fordította fejét, szemét azonban tovább is a tűzre szegezte; és csak jóval utóbb történt, hogy feje elfordítása után tekintetét is reám irányította.

dobos Pavel hagyja abba a dohányzást n perov, hogyan lehet leszokni a dohányzásról

Makszimov telkes gazda volt, pénznek sem volt híján, és az oktató dandárnál iskolát járt, tudásra tett szert. Iszonyatosan gazdag és iszonyatosan tudós volt, így mondták a katonák.

novorin orrcsepp jobb lett, amikor abbahagytam a dohányzást

Emlékszem, egyszer az ívelt lövés gyakorlásakor kvadránssal magyarázta a köréje gyűlt katonáknak, hogy a vízszintező tulajdonképpen olyasmi, ami bekövetkezik, ha az atmoszferikus higany mozgásba kerül.

Valójában Makszimov korántsem volt ostoba, és kitűnően értette a maga dolgát, csak egy szerencsétlen furcsasága volt: olykor szándékosan úgy beszélt, hogy senki sem volt képes megérteni és - ebben bizonyos voltam - tulajdonképpen ő maga sem értette saját szavait.

Különösen a "bekövetkezik" és "lezajlik" szavakat szerette, és valahányszor ezt mondta: dobos Pavel hagyja abba a dohányzást vagy "miután lezajlott", akkor én már előre tudtam, hogy mindabból, amit ezután mond, egyetlen szót sem fogok megérteni.

A közlegények viszont - amennyire megállapíthattam - éppen dobos Pavel hagyja abba a dohányzást, szívesen hallgatták, hogy "bekövetkezik", és mély értelmet sejtettek mögötte, jóllehet éppoly kevéssé értették szavát, mint jómagam, ők azonban ezt az érthetetlenséget kizárólag tulajdon ostobaságukkal magyarázták, és még inkább tisztelték Fjodor Makszimicsot.

Egyszóval: Makszimov politikus parancsoló hajlamú volt. A másik katona, aki a tűznél éppen lábbelijét húzta fel újra eres, vörös lábára, Antonov volt: ugyanaz az Antonov főtüzér, aki már harminchétben, amikor egyszer harmadmagával fedezet nélkül maradt az ágyúnál, lövéseivel visszaverte az erős ellenséget, és két golyósebezte combbal tovább járkált az ágyú körül, s töltögette.

És valóban, furcsa természete volt: józan állapotban nyugodtabb, békésebb és megbízhatóbb volt bárkinél; ha azonban ivott, akkor egészen megváltozott: nem ismert elöljárót, verekedett, tombolt, teljesen hasznavehetetlen katona lett.

Filmkultúra: Örökmozgó

Nem is egészen egy hete múlt, amidőn húshagyókor lerészegedett, és hiába volt minden fenyegetés, figyelmeztetés, hiába kötötték ki az ágyúkhoz, ő mindezek után, ismét és egészen nagyböjt első hétfőjéig ivott és duhajkodott. Majd az egész böjti időszakban, nem törődve azzal a csapatparanccsal, hogy mindenki ehet böjtszegő ételt, ő csak kétszersülttel táplálkozott, és az első héten még a megállapított egy kancsó pálinkát sem vette át.

dobos Pavel hagyja abba a dohányzást

Egyébként látni kellett ezt a középtermetű, vaskeménnyé kalapált figurát, kurta, görbe lábait és csillogó, bajuszos képét, amikor ittas állapotban eres kezébe kapta a balalajkát, és megvetően körülpillantva, dobos Pavel hagyja abba a dohányzást a "Barinyá"-ra, vagy rendjelekkel teleaggatott köpenyét panyókára vetve, kezét kék nanking nadrágjának zsebébe dugva haladt végig az utcán - látni kellett katonabüszkeségtől sugárzó arcát és minden civil dolognak azt a megvetését, amely ilyenkor az arcán látszott; mindezt látni kellett ahhoz, hogy az ember megértse: bizony ilyen percekben képtelen lett volna megállni, hogy össze ne verekedjék egy ráförmedő vagy egyszerűen csak elébe kerülő tisztiszolgával, kozákkal, gyalogossal vagy valami áttelepülttel, általában bárkivel, aki nem volt tüzér.

Verekedett és dorbézolt, nem annyira a maga mulatságára, mint inkább azért, hogy ébren tartsa annak az egész katonaságnak szellemét, amelynek - véleménye szerint - ő volt a képviselője. A harmadik katona, aki a tűzrakásnál guggolt, Csikin hajtótüzér volt, függő a fülében, madárarcán rövid sörtebajusz és porcelán pipa a fogai között. Csikin kedveském, ahogyan a katonák nevezték, a kedélyesek közé tartozott.

Csikorgó fagyban, térdig sárban, két napig étlen-szomjan, meneteléskor, szemlén, oktatáskor - ez a kedves ember mindig és mindenütt fintorokat vágott, lábát tánclépésre illesztette, és olyan tréfákat ontott magából, hogy az egész szakasz gurult a nevetéstől.

Pihenő alkalmával vagy a táborban mindig fiatal katonák gyűrűje sereglett Csikin köré, ezekkel ő vagy filkót játszott vagy meséket mondott nekik a furfangos katonáról meg az angol lordról, vagy utánozta a tatárokat, a németeket, vagy egyszerűen csak megjegyzéseket tett, de olyanokat, hogy a többiek majd meghaltak a nevetéstől.

A lyukas lavórokban már színültig telt az este, és a trágyadombok köré, mint szent máglyákhoz vándoroltak a gyertyaszemű kandúrok. Együgyű Zahariás egy holdsárga esernyő alatt lakott, ott, ahol a mindenféle kondenzesdobozok és a felaprított magzatok patakjai egymásba zokognak, s a sok fűszertelen bádog széles hullámokban hömpölyög a grund tégladokkjai között. Ó, Zahariás fűszerkereskedésének partján csak egyetlen fa ácsorgott öngyilkosok cingár kötélmaradékaival s kezek csokraival a lombjai között. S amikor az estében felhúzta a redőnyöket, a kerítések hézagai megvilágosodtak, s a külvárosok csapszékeiből meg a nagy körutak kis bordélyfalvaiból, meg a templomárkádok kolduspadjaiból meg a tengermagas gyárkémények alól jöttek zsákba varrt gyermekeikkel, luftballonkönnyű gyomrukkal és mákszemnyi szívükkel a szegények. Amint óvatosan átléptek, a hasadékokon látni lehetett; némelyik egyszerű villanykörtét hord csak a szíve helyén, s az bizony olyan keservesen világított, mint a kiégett lámpácskák az éjfélutános lépcsőházakban vagy az elhagyott klozetteken.

Szó, ami szó, kedélyes hírneve már annyira elterjedt az ütegnél, hogy elegendő volt kinyitnia száját és kacsintania, s máris kitört az általános hahotázás - de valóban sok igazi komikum és meglepetés volt benne.

Megvolt az a képessége, hogy minden dolognak felfedezze különlegességét, azt, ami másoknak eszébe sem jutott; és ami a legfőbb, azt a tehetségét, hogy miért fáj a lábak a dohányzás miatt a tréfás oldalát lássa, semmiféle megpróbáltatás sem vehette el tőle.

dohányzásról való leszokás terve hogyan működik a kódolás a dohányzásról szóló vélemények alapján

A negyedik katona fiatal, jelentéktelen gyerkőc volt, az előző esztendőben sorozott regruta, aki most vett részt először hadműveletben. Füstben állt és oly közel a tűzhöz, hogy úgy látszott, mintha elnyűtt bekecse mindjárt meggyulladna; ámde széttárt kabátszárnya, nyugodt, önelégült testtartása, görbén tartott lába, mind arra vallott, hogy nagy élvezetben van része. S végül az ötödik katona, aki kissé távolabb ült a tűztől, és valami pálcikát farigcsált - Zsdanov apó volt.

Zsdanov idősebb volt valamennyi közlegénynél, aki az ütegnél szolgálatot teljesített, mindnyájukat még regruta korukból ismerte, és régi megszokásból mind apónak hívták. Azt beszélték róla, hogy sohasem ivott, nem dohányzott, nem kártyázott még orronverősdit semnem szitkozódott csúnya szóval.

Minden szabad idejét a csizmadia mesterségnek szentelte, ünnepnapokon, ahol lehetett, templomba ment vagy filléres gyertyát állított a szentkép elé, és felnyitotta a zsoltárkönyvet, az egyetlen könyvet, amelyből olvasni tudott.

Stephen Frears és új angol filmek "Állandóan azt mondják nekem, hogy senki se akar olyasfajta filmeket nézni, amilyeneket én készítek, és hogy szörnyű tévedés, amit csinálok" - mondta ben Stephen Frears brit rendező egy amerikai újságírónak, széles vigyorral arcán. Vigyoroghatott is, hiszen két évvel korábban az óceán mindkét partján váratlanul nagy sikert aratott egy "olyasfajta" filmmel. Az én kis mosodám, mely eredetileg a televíziónak készült mindössze Frears következő filmje Hegyezd a füled! Egy klasszikus kosztümös film, az Oscar-díjas Veszedelmes viszonyok után egy azóta kultuszfilmmé lett, remek fekete komédiát Svindlerek, rendez Martin Scorsese cégének, majd egy - sztárszereposztása ellenére - vérszegényebb hollywoodi vígjáték Mondvacsinált hős, következik.

A katonákkal keveset törődött, a magasabbrangúakkal, még ha fiatalabbak voltak is nálánál, hidegen udvarias volt, az egyenrangúakkal, minthogy nem ivott, kevés alkalma volt érintkezni; különösen szerette azonban a regrutákat és a fiatal közlegényeket: ezeket mindig pártfogásába vette, oktatgatta és gyakran segítette. Az ütegnél mindenki kapitalistának tartotta, mert huszonöt rubele volt, amit szívesen adott kölcsön egy-egy valóban rászoruló katonának.

Ugyanaz a Makszimov, aki ekkor tűzmester volt, mesélte magáról, hogy amikor tíz esztendővel azelőtt újoncként érkezett ide, és az öreg, ivós katonák elitták a nála levő pénzt, akkor Zsdanov észrevette szerencsétlen helyzetét, magához hívta, szigorúan megrótta viselkedéséért, meg is ütötte, felolvasta neki a katonák viselkedésére vonatkozó szabályzatot, majd amikor útjára bocsátotta, egy inget adott neki - mert Makszimovnak már inge sem volt - és egy félrubeles pénzt.

  1. TANULMÁNYOK CSONGRÁD MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL X - PDF Free Download
  2. Hogyan lehet leszokni a dohányzásról otthon ülve
  3. D l 55 K állay It.
  4. Leszokni a dohányzást ex film

Ő segített Velencsuknak is, akit általában pártfogolt újonckora óta, amikor az a szerencsétlenség történt vele az eltűnt köpennyel, és huszonöt esztendős szolgálata alatt sok-sok más katonán is segített.

Olvassa el is