Leállíthatom a dohányzást, és elmész. Meddoseg-Lombikbebi - Index Fórum

leállíthatom a dohányzást, és elmész

A dohányzásellenes programok, közel akkora, mint maga a városrész, amelyre ráhullott, kormos lángcsóvává vált az alkonyi ég alatt. Nem robbant fel: füstölögve kettétörött; mállott darabjai ernyedten ereszkedtek alá, rombolás nélkül fennakadtak a tetőtornyokon, a képbe illeszkedtek; e különös katasztrófa-látomás leállíthatom a dohányzást tűnt fel, akárha a házakra tűzték volna a titáni fémtömeget. A kettényílott törzsből valósággal kibuggyantak a zúzott, véres emberi testek.

Agyagcserepekként hullottak a föld felé, sikoltozva, üvöltve, az irtózattól olyképpen torzzá nyúlott arccal, mintha Dali-képek volnának; aztán szétcsattantak, miként a fakadásig érlelt dinnye. S amikor az utolsó test is elkenődött a felporzó aszfalton, a fejek elszakadtak a törzstől, veszett szélroham kapott beléjük, és elmész sodorta, görgette őket; játszi könnyedén, akár a papírszemetet. S ahogy a fejek gurultak, fordulóról fordulóra foszlott róluk bőr és hús; hegedűhúrokként pattantak el az izmok, mígnem a koponyák lemeztelenedtek.

Miért bolond a shisha

Ekkor, mintha zsinórok mozgatnák őket, a pucér csontfők felúsztak a levegőbe, és kacarászva, csörögve ellebegtek az épületek között. Átcsordultak a falakon, befolytak az ablakokon, holtra rémítve az eleveneket.

Tükörképekké változtak: ajaktalan vicsorral mindenünnen ők bámultak és elmész a rájuk meredő szemű, viszolygó emberekre: tükörből, vitrinajtóból, faliképről, pohár faláról, ital felszínéről. Végül beszivárogtak a szorosra zárt szemhéjak mögé, s a lelkekbe hatoltak. Jade az ablakból nézte végig a repülőgép pusztulását; attól félt, hogy ráomlik a ház, robbanástól, tűztől, kínpusztulástól tartott, ám minden rettegettnél iszonyúbb rossz következett.

A vízimádó másnaposság tünetei

Látta az utasok szörnyhalálát, majd azt is, miként alakulnak át zombinál is viszolyogtatóbb rémekké, hogy megrohamozzák az embereket, az élőket.

Kísértetkoponyák rajzottak az ablak előtt, esőcseppekként csordultak le az üvegen. Midőn egy pillanatra eltűntek, az alkonyat megsűrűsödött, s megdöndült az ajtó. Jade sarkon pördült, s nem hitt a szemének, holott már leállíthatom a dohányzást sem igen hitt neki: az ajtó élesen kirajzolódott a krémes szürkületben, más-világi, bíbor izzás keretezte.

A lány körülpillantott a szobán, s az asztalt választotta, de tüstént nevetést hallott; azok nevettek: rajta. Hogyan is hihette, hogy megakadályozhatja őket a bejutásban!? Akár asztallal, akár falakkal, bármivel?! Mégis futásnak leállíthatom a dohányzást, ráhajolt az asztalra, és elindult vele a parázsló szegély felé — későn, hiszen a szellemfők már benn voltak, a falakon folydogáltak, áttűntek a tévé képernyőjén, felmerültek a parketta rései közül, előszivárogtak a szekrényből.

Amerikai fiúk

Jade mindenesetre az ajtó elé tolta az asztalt. Legalább ott ne jussanak be. Amikor végzett, a falhoz simult, hiszen nem volt több tennivalója. Aztán csak állt lélegzet-visszafojtott, dermedt undorban, s már-már irigyelte a körülötte rajzó lényeket: azok csak szörnyethaltak, ám ő szörnyetélt.

Ekkor a tátongó szemüregű, csont-vigyorú szellemfők arcot öltöttek, s csupán félig-meddig testetlent.

Le akarok adni a dohányzásról, de néhányat

A lány által ismert, a lelkiismeretében lappangó emberekre emlékeztettek, hasonlítottak; megjelenítették mindazokat, akiket és elmész megbántott, akiknek ártott, akiket gyűlölt, de azokat is, akiknek bántódásától tartott. Jade, noha tudta, hogy álmodik, eleven-élesen látta az izzó ajtókeretet, mint már annyiszor e gyakorta visszatérő rémálomból menekültében.

Amerikai fiúk

Kábultan próbált kiserkenni az ágyból, ám hajszálra olyan tehetetlennek érezte magát, mint a hátára fordított teknősbéka. Vállat vont, és fekve maradt. Fenébe az éjszakai asztaltologatással!

dohányzás után fájdalom a szegycsontban

Soha és elmész nem dől be az álom-horrornak! Az éj neszei a szobába surrantak. A nyitott ablak előtt fémes hangon, kifulladtan pengtek a tücskök, akárha nem is gyanítanák, hogy talán órákon belül véget ér a gyönyörű, gondtalan nyár. Túlérett körte szakadt el a fától, s toccsant a fűben. És elmész belső párkányon csendesen surrogott a ventilátor.

Jade arra fordította a fejét. A függöny mintáin túl kékezüsten derengő telihold felelevenítette az álmot, a halovány fényben fluoreszkálni látszó ventilátor zombikat forgatott, leállíthatom a dohányzást szórt maga köré.

Jade éberré ijedt. Eltökélte, hogy felkel, és szól Sachelnek, hiszen ez az álom szinte mindig veszély közeledtére figyelmeztette, de aztán elringatta a már-már érzéki lustaság. Méhében mozgolódott a magzat, nem oly élénken, mint egyébkor, éppen dohányzó pszichológusok úszkált, faltól falig, lomhán.

Jade lehunyta és kinyitotta a szemét.

leállíthatom a dohányzást, és elmész ha egy fickó abbahagyja a dohányzást kedvéért

Tisztán látta a ventilátort, azt és nem mást, a szörnyképek eltűntek. Régi nyarak ötlöttek eszébe, száznyi emlék buggyant fel emlékezetéből, s a lány kis és elmész felnevetett. Az életem, gondolta, lepereg előttem az én derék, förtelmes életem, s ez miért is ne jelenthetné épp azt, hogy rövidesen meghalok!? Belepusztul a szülésbe, gyermekágyi láz perzseli el!?

Anna Todd - 2. Miut_n _sszecsaptunk

Ettől kuncognia kellett, pláne, mikor felidézett egy jellegzetes férfi-mondatot: "A terhesség nem egyéb, mint a rák társadalmilag elfogadott formája, amely nem halálos kimenetelű". Jöttek, tódultak az emlékek, kalapszám.

Monica: Lucas Corta méhanyja. Amalia: Ariel Corta méhanyja. Flavia: Carlinhos, Wagner és Lucasinho Corta méhanyja.

ANNO Amikor először szökött meg otthonról, gondosan felpakolt, hiszen nem nélkülözni óhajtott, csakcsupán élni végre; becsomagolta a leállíthatom a dohányzást ruháit, konzerveket, szalvétát, ó, naftalin-szagú egek!

A degeszre tömött leszokni a dohányzó fejét a ködben csaknem hanyatt rántotta, a vállára dobott léggömb-forma sportszatyor ólomsúlya alatt a karja készült tőből kiszakadni.

A tizenhárom éves Jade konokul vonszolta terheit, jóllehet sejtelme sem volt arról, hová megy. Ment, cipekedett, átaraszolt a városon, alkonyatra egy parkba érkezett, s úgy félt, hogy majdnem belehalt.

Uploaded by

Mégis bevackolta magát egy bozótba, azt hitte, tuti biztonságos helyre, a feje alá tette a kispárnát, bámulta a jeges fényű csillagokat, és a frász törte ki az éjszaka neszeitől. Nem tudhatta, hogy sünök zörögnek, szuszognak körülötte, hiszen addig csak a tévében látott vadon élő állatokat. Fogalma sem volt a szenderekről, e hatalmas éjszakai lepkékről, melyek leállíthatom a dohányzást lúdbőr-meresztő surrogás kíséri, melyek szálltukban nem átallanak az ember hajához horzsolódni, s ilyképpen halálos riadalmat okozni.

leállíthatom a dohányzást, és elmész

Bagoly már vagy száz éve nem tévedt arrafelé, ahol ő lakott; a parkban élt néhány, sírbéli hangúak. A fáradt Jade szemernyit sem aludt, rettegés, lelkifurdalás csipkedte. Anyjáék keresik már. Talán el is siratták. Ezenközben néhányszor összevitatkoztak azon, ki a és elmész az eltűnése miatt.

Oda-vissza megvádolták egymást; a csatából anyja került ki győztesen, mint mindig, pedig apja tudott hangosabban üvölteni. Mostanra tehát eldőlt már, hogy apa tehet mindenről, mert keményebben kellett volna fognia őt.

Bouldershaw Fell közelébe értek. Judy a professzor mellett ült, a szolgálati autó hátsó ülésén, amely Bouldershaw városából a nyílt fenyér felé suhant; a lány reménykedve kémlelt ki az ablakon, de már majdnem a domb gerincén jártak, amikor megpillanthatták a rádióteleszkópot. Hirtelen ott állt előttük: három hatalmas oszlopa a csúcsnál háromszög és elmész boltívet formálva hajolt össze, sötéten és kérlelhetetlenül tört az alacsony égbolt felé. Az oszlopok között, a földbe süllyesztve, stadionnyi nagyságú betonteknő helyezkedett el, föntről pedig, a boltív csúcsáról egy kisebb fémteknő tekintett lefelé, és célozta meg hosszú antennájával a földet. Az egész szerkezet nagysága eleinte nem volt szembeszökő; egyszerűen csak nem volt összhangban a tájjal.

Így hát apa derekasan megfogadta, hogy ha megkerül — ha megkerül! Megfogadta, hogy megveri, minden eddigi megverést felülmúlóan.

Alighanem azt is eltökélték, hogy a jövőben — csak Jade tudhatta, hiszen eldöntötte: nincs közös jövőjük — még alaposabban beosztják az idejét, nehogy csupán egyetlen szabad perce is maradjon, holmi önálló elképzelések, gondolatok, magánvágyak dédelgetésére.

leállíthatom a dohányzást, és elmész

A kislány hánykolódott a bokrok alatt, néhányszor egészen mozdulatlanná fagyott félelmében, ha lépteket, hangokat hallott. Mégsem vágyott haza. Semmije sem volt otthon. Mások gyerekei akár évtizedekig is őrizgetik az első mackót vagy babát, ő már nem emlékezett arra, miféle játék is volt az első, csupán annak melegségéről, puhaságáról maradt haloványan édes emléke.

Súlyos esetekben eszméletvesztés léphet fel.

Szőrmeállatai gyakorta cserélődtek, úgymond higiénés okokból, aztán egyszerre csak nem is kapott több meleget és puhát, hiszen "ezek leállíthatom a dohányzást vackok úgyis csak elpiszkolódnak". Őt is folyton az elpiszkolódástól féltették. Haját, fülét, körmét, kezét, ruháját, de főként a lelkét. Lelkét, amely mégiscsak szülői hatásra feketült feketévé. Jade tizenhárom éves volt; amit még nem tudott, azt már sejtette; a jövőjén törte a fejét a parkban, s e jövőkép ekkor elfért egyetlen szóban, mit szóban!?

Apja, anyja keresi őt. Keresik, mert úgy szokás, ha elvész az ember gyereke.

Miért bolond a shisha

Keresik, mert sokat fektettek bele. Apja nagyszabású, ámde reménytelen álma ekként festett: FÉRFI akart lenni, a férfiasság minden velejárójával. Tekintélyre, jómódra vágyott. Ámde soha, sehol, senki nem leszokni a dohányzás következményeiről a májra szerencse, siker széles ívben elkerülte őt. Hitte, hogy legalább szép.

Ám a tükörből folyton egy kurta lábú, kövér, zavaros tekintetű illető meredt rá. Mindennek a tetejébe a felesége sem szerette eléggé.

Olvassa el is