Nem tudom legyőzni a nikotinfüggést, Ezt is ajánljuk

nem tudom legyőzni a nikotinfüggést

Kornis Mihály író szerint nem nehéz felhagyni a káros szenvedélyekkel, ha az ember tudja,hogy feladata van. És neki van: most kell megírnia azokat a könyveket, amelyeket harminc- és ötvenéves kora között képtelen volt.

Miért döntött úgy, hogy minden függőséggel leszámol? Olyan szabadon szeretnék távozni az életből, mint ahogyan megérkeztem. Csecsemőként alkoholt nem fogyasztottam, nem cigarettáztam, nem használtam drogokat és nem szedtem gyógyszereket, nem voltam egy dekával sem több a kelleténél. Először ban akartam abbahagyni a dohányzást, de csak nagyjából tíz-tizenegy éve mondhatom el, hogy már nem emlékszem a napra, amikor utoljára rágyújtottam. Nem zavar, ha a jelenlétemben füstölnek.

De húsz évig küzdöttem ezért. Olykor fél évre is abba tudtam hagyni, de újra meg újra elbuktam, rágyújtottam.

nem tudom legyőzni a nikotinfüggést

És egyre jobban szégyelltem magam. Életem legnagyobb, mert legnehezebb győzelmének tartom azt, hogy mára megszabadultam a nikotinfüggéstől. Az volt elviselhetetlen, hogy a cigaretta erősebb, mint én. Meg az, hogy alkohol nélkül miért nem tudok írni? De a helyzet ennek a fordítottja: azóta tudok magamhoz méltóan dolgozni, amióta egy kortyot sem iszom, és nem is dohányzom. Tizenkét éve. Rossz hörgőkkel születtem, számomra a cigaretta halál. Mégsem ezért vettem fel a harcot ellene. Az nem volt elég.

Felnőttként ébredtem rá, hogy mindenekelőtt szabad akarok lenni —hát legalább magamban.

leszokni a dohányzást 9 hetes terhességnél köhögni kezdett, amikor abbahagyta a dohányzást

Ahol elvileg én vagyok az úr. De húsz évig kellett harcolnom aztán, hogy így is legyen. Akkor nem ment az írás, és abban reménykedtem, hogy a fű majd felszabadít. Akkoriban az ilyesmi még nem is került pénzbe, barátoktól kaptam. Másfelől megvetettem magam ezért a rossz szokásomért. Egy tüdőgyógyász később azt mondta, hogy a kender füstje óvta, kipucolta a hörgőimet. A fű tehát véletlenül segített valamiben, amiről fogalmam sem volt, de minden más szempontból sokat ártott.

Számomra bilincs volt, az akaraterőmet láncolta meg.

Nem szabad fogságba esnem

Az ítélőképességemet is eltorzította. Talán vannak, nem tudom legyőzni a nikotinfüggést képesek mértékletesen kiélni a vágyaikat. Nem tartozom közéjük. Vagy nagyon csinálok valamit, vagy sehogy. Túl sokat internetezem. De ha már gyónni kell: később egyszer kipróbáltam az LSD-t.

Nyári estén c. próza

Megrendítően nagy élmény volt, utána mégis azt éreztem, hogy nem szabad jobban belemennem. Ami kivesz a gyászos realitásból, engem, aki a döntő pillanatokban a belső hangomra támaszkodva szoktam helyt állni, az veszélyes.

Azt is képzelhetem, hogy legyőztem a valóságot. Holott ilyenkor egy valóság fölötti vagy alatti tartományba kerülök, ami katartikus élmény, de megírhatatlan. És nem szabad többé fogságba esnem. Azzal hogyan birkózott meg? Azt hittem, nekem is innom kell, ha írni akarok. Csacska voltam. Már az első kötetem megírása idején is annak ellenére tudtam alkotni, hogy ittam.

Az első könyv még minden tehetségben benne van. De mikor már dolgoznom kellett volna további könyveimen, kétségbeesve tapasztaltam: nem megy. Darabot még csak-csak… De a sok cigitől meg az ivástól nem tudom legyőzni a nikotinfüggést leszek.

Négy óra alatt egy doboznál többet nem lehet elszívni, két deci konyaknál többet nem bírok meginni… Először a füvet dobtam ki az életemből. Az volt a legegyszerűbb, akkor a feleségem már mellettem állt. Az ivástól sem volt túl nehéz.

Garai István vagyok

Sosem esett jól, vélt kötelességből ittam. Lehet nevetni. Viszont húsz évembe került, hogy rájöjjek: amíg a nikotinról nem tudok leszokni, a többi is hajlamos visszakéredzkedni az életembe. De a nikotin a kulcskérdés. Ellene aztán mindent kipróbáltam, a hipnózistól az akupunkturán át a nikotinos tapaszokig. Mégis tíz-húsz évig úgy tűnt, hogy hiába.

Mikor ezen úgy kétségbeestem, hogy már az sem érdekelt, hogy tudok-e dolgozni, az viszont igen, hogy rágyújtok-e aznap: ráébredtem a megoldásra. A gyerekek nem szeretik a füstöt. Eszembe jutott, hogy óvodásként állandóan kiürítettem a szüleim hamutartóját, kitotyogtam velük a konyhába, hogy kidobjam a szemétbe.

Nem értették szegények, ezt én miért csinálom, kiabáltak olykor, most már hagyjam abba. Mikor ötvenhez közel elmerengtem, hogy fel tudom-e idézni a kiskori füstök csípős szagát, belém villant: de hát ötéves koromban láttam először krematóriumi tepsikben elégetett tetemekről készült képeket.

Csontokat és hamut — egy, a haláltáborokról készült albumban. A hamutál! A cigarettafüsttel együtt én a halált szívom be. Amit nem én nem tudom legyőzni a nikotinfüggést. Én az életet akarom. Másfelől, mérhetetlen kétségbeesésemben bizonyára azóta is meg is akarok halni, gondoltam. És akkor visszajött a régi, a kiskori lelkem, amelyik még nem értette, hogy a felnőttek a keserű füstöt miért szívják magukba? Azóta nem cigarettázom. Mi motiválta? Ebben az embereket a kövérségük zavarja a legjobban.

Ezért lehet a diétás recepteken annyi pénzt keresni. Engem azonban sosem zavart a kövérségem. De a háziorvosom két éve azt mondta, hogy most már bármikor kaphatok egy infarktust vagy agyvérzést. El kell döntenem, akarok-e élni. Elhatároztam, hogy a hatvanadik születésnapomra tíz kilót leadok. Simán ment.

nem tudom legyőzni a nikotinfüggést

De az infarktust már nem kerülhettem el. Csak éppen megúsztam. Nagytakarításnál hull a vakolat itt-ott… A szívrohamban újjászülető emberek szűk csoportjába tartozom.

Talán azért éltem túl a szívem megállását, és azért fogytam tovább játszi könnyedséggel még tíz kilót utána, mert öröm volt bennem. Az életem az örömre épül.

miért lesz kövérebb, ha abbahagyja a dohányzást

Nem koplalok. Nincs diéta. De megválogatom, hogy ki és mi érintheti az életem. Vigyázok a barátaimra. Naponta tornázom és úszom. Azt is megnézem most már, hogy mit eszem. Zöldséget, gyümölcsöt, könnyű húst, speciá lis szénhidrátokat: hántolatlan rizst, kölest, durum búzát, zabkekszet, finom dolgokat.

A feleségem főztjét. Életformát váltottam. Ehhez úgy nem tudom legyőzni a nikotinfüggést erőm, hogy megírtam a Vigasztalások könyvét. Abban azt hiszem, felvilágosítottam magamat is, hogy nem méltó az emberhez, ha nem tiszteli magát. Persze én tiszteletben tartom azt az embert, aki azt mondja, hogy őt nem érdekli, hogy meddig él, addig viszont annyit eszik és iszik, amennyit csak bír.

De nekem szépséges teher ül a vállamon: szeretném megírni azokat a könyveimet, amelyeket harminc és ötven között képtelen voltam. Az elmúlt tíz évben tíz könyvet írtam. Ötven felett kinyílik a világ. Már nem lehet az embert hülyének nézni, nem tudják minden baromságba bevonni, el tudja dönteni, hogy ki a barátja és ki az ellensége.

nem tudom legyőzni a nikotinfüggést

Sokkal jobb nekem ötven felettinek lenni, mint harminc fölöttinek. Akkoriban mintha téglafalban kellett volna gyalogolnom. Minden férfi a riválisom volt, és minden nő kihívás. Azt hittem, az a legfontosabb: ha nem tudom legyőzni a nikotinfüggést, ha szakad, bizonyítsak. Ötven körül az ember már tudja, hogy ő annyi, amennyi. Se több, nem tudom legyőzni a nikotinfüggést kevesebb.

Ismerem a hibáimat, és ettől azok már valamivel kevésbé szorongatóak. Valaha például büszke voltam rá, hogy milyen szenvedélyes vagyok, de ma már tudom, hogy valójában az a depreszszió másik oldala. Az élvezetekbe belemenekülünk.

Leesszük és leisszuk magunkat a sárga földig. Gondoltam, csitulni kéne, nem elsősorban a világra figyelni, hanem befelé. Ha zavarnak a közállapotok, abban a magam állapota zavar mindenekelőtt. A másik is én vagyok. Először nem tudom legyőzni a nikotinfüggést kellene rendet csinálni, ha a külvilágban egy fikarcnyi javulást óhajtok észlelni.

Ez most, január elsejével szűnt meg. A társadalmi katasztrófa széléhez érkeztünk, úgy nézem.

Női Egészség Éve 2020

Ilyen pillanatokban az embernek igenis kockáztatnia kell: fel kell áldoznom az életem békéjét is. Ártatlanokért kötelező. Szolidaritás nélkül elveszünk. Ma te, holnap én, holnapután — ki tudja, hányan? Bármelyik világhírű írókollégám ellen is megindulhat a hecckampány, mint most Heller Ágnes, Vajda Mihály és a többi filozófus ellen. Náluk nagyobb tekintélyű magyar gondolkodók egyébként nincsenek. A hitelüktől, a becsületüktől nem tudják őket megfosztani — de a hazai tekintélyüktől megpróbálják.

nem tudom legyőzni a nikotinfüggést

Ez az alaptalan vádakra épülő megszégyenítési kísérlet nem egyszerű politikai hiba. Olyasmi, mint amikor verik a nagymamát. Az első koncepciós eljárásnak vagyok a szemtanúja a hetvenes évek óta, én akkor voltam utoljára célpont, ezért sem maradhatok közömbös. Egy rádió interjúban nemrég azt nyilatkoztam: nem vonom kétségbe az új kormányzat demokrácia iránti elkötelezettségét, amíg konkrét tettekkel nem szolgál rá.

Ha ártatlanokat komoly bűnökkel vádolnak, tudni fogom, hogy a totalitarista önkény kora érkezett el újra. Nos hát, megérkezett. A filozófusok elleni hadjárat azt üzeni, hogy e pillanattól bárki célbavehető, és a közönség egy része nem is tart igényt hitelt érdemlő bizonyítékokra.

Nem dolgozhatom tovább magamba zárkózva: vétkesek közt cinkos, aki néma.

Üzeni Babits Mihály.

Olvassa el is